Porcelán baba

Porcelán baba

Sodródom tovább az árral, s
Úgy teszek, mintha élnék én is,
Pedig csak egy baba vagyok.
Polcon ülve, szép ruhában,
Üres szemmel, merev háttal,
Vértelen, zsibbadt mosolygással,
Porcelánra festett hamis méltósággal
Távolba révedve bénultan figyelek,
S jöttödre porcelánszívem megremeg.
S Te lassan lépve, félhomályban,
Fájó szívvel, néma gyásszal,
Ajkadon égő forró lázzal,
Reszkető kézzel magadhoz vonsz,
S többé nem vagyok.
Kezeid közt csupán éles, porcelándarabok.

****
Egy porcelánbaba ül a polcon
Tekintete oly messzi réved,
Az ablak melyen kitekint Túl kicsi a világhoz képest
S ő joggal hiszi, ez az élet
.
Aprócska kék szemecskéi
Naivan fürkészik a tájat,
Kis cseresznye száján mosoly ül
Pufók, piros arcocskája, pisze orra
Örök kedvességet áraszt.

Nem hiányzik neki semmi,
Mert nem is volt soha semmi övé,
Csak szalmaszín hajában egy masni
Rózsaszín ruhácska testén,
Mégis, nyugalom borul kicsiny polca köré

Egyedül van,mégsem magányos,
Madarak dalolnak szüntelenül neki,
Fák hajlongnak ő előtte
-Mint király előtt hű alattvalók-
És ez egyszerűségben örömét leli.

Majd lassan telnek az évek,
Megváltozik az idilli környezet,
Padlásról pincébe kerül,
Ruhája színe halvány,
S porcelánja is itt-ott megrepedt.

Fakó szemek néznek most már
Kifelé egy nagy dobozból
Hol száz és száz játékkal együtt
A porcelánbaba is idekerült
Egy régi-régi otthonos kis polcról.

Azon a napon a lány szíve gyászba borult, Úgy érezte, a világ ellene fordult. Egyetlen szerelme lemondott róla, S már egy másik lány kezét fogja azóta.
"Már nem szeretlek!"- vallotta be a fiú, A tomboló tűz, mely eddig szívében tombolt, kih...unyt. De a lány nem adta fel, dacolt ellene, S továbbra is tartotta a kapcsolatot vele.
A remény viszont egyre jobban elhagyta, Mikor látta, hogy élete szerelme a másik lányt simogatja. Időközben a fiú rájött ,még mindig érez valamit iránta, De nem lépett, mert a szórakozás fontosabb volt számára.
A lány megkérte a fiút kezdjék elölről újra, "Szeretlek Kicsim az életemnél is jobban!"- s a fülébe súgta halkan. Ám minden hiába, ő csak tovább álltatta, A kötöttséget, az igazi szerelmét nem vállalta.
Teltek a napok, teltek a hónapok, A lányról már azonban régen nem hallott. Egyik este, álmából felébredve rossz érzés kapta el, Ürességet és fájó hiányt érzett szívében.
Érezte régi szerelme keserű hiányát, Hiszen rég nem hallotta a lány kellemes hangját. Hiányzott neki az arca, a forró ölelése, A féltő gondoskodása, a lány maga egésze.
Másnap megjelent a házánál virággal a kezében, Kisírt szemű édesanyja nyitott ajtót talpig feketében. A fiú teljesen elfehéredett ,s érezte nagy a baj, Édesanyja csak annyit mondott könnyektől küszködve: Meghalt!
Állítólag egy véletlen autóbaleset okozta a lány halálát, Nem figyelt az úton, mert nem tudta feledni szerelmi bánatát. A fiú elsápadva állt ott egy percig, A csokor virág a kezéből lassan hullott ki.
Nem hitte, ez hogy történhetett meg vele, Minden percben ott kellett volna lennie mellette. Este nem tudott elaludni, a szemébe könny szökött, Szívében mérhetetlenül nagy bűntudattól küszködött.
De hirtelen, mintha egy melegség járta volna át, Mintha hallotta volna halott szerelme hangját. És igen, a lány ott tündökölt angyal képében, A régi, megszokott, gyönyörű szépségben.
Mindkettőjük szemében könny ragyogott, A mosoly az arcukon hirtelen megfagyott. Lélegzetük elnémult, szívük egyszerre dobbant, A régi, gyönyörű szenvedélyes szerelmük újra lángra lobbant.
Csak álltak egymással szemben, hisz egymás gondolatait ismerik, A lány a fiú arcát végigsimítja, lelke melegséggel megtelik. Igyekszik szerelmét megnyugtatni, De csak ennyit tud végül mondani:
"Ne sírj szívem nincs semmi baj, Emlékem szívedben végig megmarad. Én ott leszek végig melletted, őrzöm az álmaidat, Mindentől megvédelek, ott leszek minden mozdulatodban."
Az angyal még egyszer utoljára átölelte kedvesét, A fiú nem akarta még elengedni féltett szerelmét. A lány arca egyre halványodott, "Most mennem kell!"- csak ennyit mondhatott.
Hirtelen hűvös levegő járta át a szobát, De még lehetett érezni a lány kellemes illatát. A fiút ezután az álom hamar elnyomta, Gondolataiban ő járt, s hogy nem feledi el soha.
Reggel, mikor felébredt, nem tudta valóság volt-e, vagy álom, De talált valami csodát az asztalon. Egy fehér toll volt ott a lány illatával, S rájött mit veszített a lány halálával.
Szívében most még jobban érezte hiányát, S nem tudta elnyomni a lány utáni vágyát. Könnyes szemmel az ég felé fordulva ennyit felelt: "Mindörökké szeretni foglak Egyetlen Szép Szerelmem!"

 

 

Újra itt :)

Hello bébik:')

Hát elkezdődött a suli és én újra itt, miwel  szerdáig tuti feküdnöm kell :/ ...Hogy miért ? Mert bele léptem egy kibaszott szilánkba és sebészeten kellet egy kisebb beavatkozással(műtétel) kiszedni =(  Eléggé fájt. De nm az ahogyan kiszedték,hanem amikor a legnagyobb tűvel kaptam injekciót a talpamba :| alig bírták lefogni a lábam ,mert nagyon fájt és rángattam xd

 Ráadásul még szombaton  OSG-n úgy császkáltam h a szilánk még benne volt ..O_O

Am OSG adta *-* Örültem mindenkinek akivel találkoztam ,vagy ott ismertem meg .:)

Bár lehet többen felismertek volna h kivagyok ha rózsaszín lett volna a hajam ...de már péntek óta kék:$

Am elég sokan megdicsérték ott is a hajam ...persze a sok beszólás sem maradhatott el xD 

Én általában nem szoktam szónélkül hagyni az ilyeneket..mert aki pff -eg meg flegmázik meg beszól az  mondja már a pofámba ne akkor már amikor elmentem ...;) 

Meg persze Waníí Rej-el voltam és neki is ágaskodtak meg fényképezgették stb >_< az viszont vicces volt,főleg h utánuk mentünk keménykedni ...és kitöröltettük a képet  XDDD akkor már igen csk jól voltunk :)

Az egészben csak az volt a szar h hiányzott Stormie  nagyon:(((Kint volt Görög-be és nem tudott eljönni...már 2 hete nem is találkoztunk és elképzelhetetlenül nagyon hiányzik nekem mert elveszek nélküle :<

Na de lényeg a lényeg ...mindenkinek szép napot !:D még 1millió látogatót és mindent mást :3

♥