Kérdezhetsz akármit !!! :)

CSináltam egy formspring oldalt magamnak^^ Itt akármit kérdezhettek és válaszolok rá.Véleményeket is szívesen várok ide :D Névnálkül és névvel is kérdezhetsz:) Nem kell sem regisztrálni sem semmi.. Kérdezetek!:)
Pacsi^^

http://www.formspring.me/NettyRainbow

ez wan :D

Hát vége a karácsonynak is :) Sok mindent kaptam és adtam :D Igazából jó volt meg minden , de örülök ,hogy vége van. Persze itt van még a Szilveszter is *-* Bár nem tudom mi lesz mert ha beteg leszek akkor lehet otthon kell maradnom:'( Bár akkor meg csinálnák egy utó Szilvesztert.
Remélem mindenkinek jól teltek az ünnepek!!
Előre is Boldog új évet és sok bulizást kívánok nektek!!:D
Senki ne maradjon józan!!!:P
Sziasztok (L)

Boldog Karácsonyt mindekinek!!!:)

Gondolom már mindenki várja a holnapot:)Én is nagyon várom:3 Alig várom h végre feldíszíthessem mind a 3 karácsonyfát*-* áhww..:)
Nem hiszem h sokat posztolok az ünnepek alatt...bár kitudja...:D
Addig is legyetek rosszak(L)
és Mindenkinek Kellemes Ünnepeket!!!!:D

Úgy döntöttem hogy vidámabbá teszem egy kicsit a blogot és ezért lett új hátterem . Remélem ti is értékelitek :) Nehéz volt megválnom a feketétől..mert az olyan keretet adott neki...de a blogom is úgy változik ahogy én...gyorsan :D
Amúgy ha valakinek van modani valója vagy kérdése
a bejegyzésekhez akkor a bejegyzés alatt ott van hogy megjegyzés...ott akárki irhat regisztrálás nélkül...és én válaszolok rá :D ...név nélkül is lehet írni...amugy láttam páran már kihasználtátok..

Rainbow

heal-love-unite! ja mon

RAINBOW is family from places far and near, coming together to
heal one and other and unite with laughter, music, love and pure
sweet energy. RAINBOW colors come together as one unit to make
a beautiful combination of colors and spread peace,excitement
and harmony where ever we are. As we travel in many ways
throughout our journeys, there shall always be RAINBOWS. Oh
those beautiful colors of love!!! I love you all. :)
May the glory of the sun and the earth grasp your spirit and
shine for all to see, within and without.

“Ha kérhetnék valamit, csak azt szeretném,
Hogy mindig mellettem legyél.
Minden percem kísérd szemeddel,
És ha egyedül vagyok, ölelj szeretettel.

Hogy amikor feladnám az életem,
Akkor is legyél ott mellettem,
És mondd azt, hogy ne tedd ezt,
Fogd meg két kezem, és el ne engedd.

Hogy amikor boldog vagyok,
Azt megoszthassam veled,
Amikor vidám vagyok,
És minden rendben.

Hogy amikor a szerelmem elhagy,
Tudjak kire támaszkodni,
Hogy a lelkem ne érje fagy,
Ne hagyd a szívem kihűlni.

Amikor már nem érzek magamban életet,
Világíts rá, hogy nincs így ez.
Hogy amikor már senkire nincs szükségem,
Pofozz fel, és megjavulok, megígérem.



Hogy ha már nem kívánok senkit szeretni,
Mondd azt, hogy engem kell szeretni.
Mondd nekem, kérlek, hogy szeretlek,
És megígérem neked, soha nem feledlek.

Hogy egy buli utáni reggelen,
Ébredj velem és mondd azt, fáj a fejem.
Amikor átbulizzuk ketten az éjszakát,
Aminek soha nem feledjük napját.

Amikor az esküvőmön eldobom a csokrom,
Akkor is légy mellettem, és légy velem boldog.
Táncolj velem egy gyönyörű ruhába,
És mondd azt, semmi nem volt hiába.
Légy mellettem akkor is, mikor eltöröm a karom,
Ülj velem órákat egy hideg padon.
Nézzünk együtt fel az égre,
Azt szeretném, ha soha nem lenne vége.

Ne hagyj elveszni, mikor szenvedek,
Találd meg bennem a szépet.
Élj velem, és szeress igazán,
Csak azt kívánom, hogy mindig Te vigyázz rám!”







Jön a Télapóóóó!!!!!!!!!!!!!!!!:D

Sziasztok:)

Gondoltam írok egy kicsit mi van velem .:D MOstanság azon gondolkodtam hogy kéne valami új dolgot bele vinnem a személyiségembe...igy lett 1 pc-m a csuklómba(köszi Beni<3)..amit láthattatok előző bejegyzésembe . De gondolkodok , hogy legyen-e másik pc-m még :) Azt is olyanra akarom ami egyedi és a személyiségemhez illik és én vagyok.
Lassan közeledik a Karácsony de előbb még a Mikulás :3 Akármilyen meglepő én tényleg hiszek a Mikulásban és tudom ,hogy akárki akármit is mond LÉTEZIK!!!*-*
Bár mostanság az ünnepek arról szól h ki mit kap nem szabad megfeledkezni hogy nem az "ÉN" az első! MIndig gondolni kell a másikra is. :)


A nevetés a dzsem az élet pirítósán. Ízt ad neki, megőrzi a kiszáradástól, és megkönnyíti a lenyelését.
Nagyon fontos hogy legyen kivel nevetned és megtudd osztani a boldogságod egy emberrel ...ha van ilyen személy az életedben akkor tudsz csak igazán boldog lenni. A hamis mosolytól nem leszel boldog csak azt érzed mennyire hiányzik a boldogság érzete az életedből. Hogy boldog tudj lenni annyi kell amennyit elvársz . Ha te attól lennél boldog hogy ha gazdag lennél és ez nem következik be ,akkor azt érzed neked milyen rossz. Észre sem veszed a körülötted lévő dolgokat és nem értékeled őket. Próbálj meg minden kis apróságnak örülni hogy boldog lehess és érezd a nevetés örömeit !

Sziszás PC :D Egy nap mikor önmagam woltam^^XD

Látod ott azt a levelet? Látod? Nem? Akkor hunyd be a szemed, s képzeld el!
Mondd el mit látsz!
Egy kicsi zöld levélkét, amint egy esőcsepp játszik rajta szivárvány tükrében.
Emlékszel mikor született? Apró rügyecske volt, s a szivárvány segítette világra, legyen hát a neve is Szivárvány!

Szivárvány lassan cseperedett fel, sokat betegeskedett szegény. Testvérei már réges rég dagadtan duzzadoztak, mikor ő még épphogy csak felnőttkorba lépett.
Nyeszlett kis levélke volt, apró, kókadt, szomorú nyakkal. Testvérei is csak nevettek rajta, s háta mögött mindig összesúgtak, s csak úgy egyszerűen kicsinek szólították.
Ezért aztán Szivárványnak szomorú gyermekkora volt, egyedül gubbasztott Faanya tetején, magányosan tengette napjait. Szinte senki nem szólt hozzá, s ha mégis, akkor is többnyire bántották.
Egyetlen barátja volt Szivárványnak: Szélapa, s a gyermekei a szellőfiúk és szellőlányok, Ők mindig játszadoztak vele, vígan futkároztak végig a hátán.
Ám voltak napok, mikor Szivárványt az egyedüllét teljesen beburkolta, ilyenkor csendben ült piciny ágán, ábrándozva, magába merülve.

Egy ilyen napon felemelte tekintetét, hogy onnan a magasból szétnézzen a világban, s meglesse a titkait.
Így vette észre a csöppnyi levéllányt, ott, azon a fán, nem oly messze tőle. Ekkor azt gondolta, nála gyönyörűbb nincs is a világon!
A levéllány kicsi volt, fátyolos bordó teste ott trónolt anyja tetején, egyedül, szinte árván a többi között, csak úgy, mint ő maga.
Szivárvány ekkor megkérte egyik szellőbarátját, hogy üzenjen a lánynak. Mindössze egyetlen kérdés volt: -Te is?
Barátja természetesen rohant is rögvest, ám Szivárvány napokig hiába várta a választ. Pedig minden nap megkérdezte ugyanazt. Ám a lány szégyenlős volt és sokáig nem mert megszólalni.
Szivárvány már kezdett letenni róla, hogy valaha is választ kap és megismeri a lányt, mikor egy verőfényes nyári napon az egyik kósza szellő ezt súgta neki: -Igen, én is egyedül vagyok, nagyon egyedül…
S ettől fogva egyre többet beszélgettek, barátai rendíthetetlen segítségével egyre jobban megismerték egymást, mígnem lassan, nagyon lassan, szerelem szövődött közöttük.
Mikor beszélgettek szikrázóan sütött a nap, s boldog volt minden pillanat. Telt múlt az idő, míg egy napon elhatároztak valamit.
Kitervelték, hogy majd elszakadnak anyjuk öléről, s a levegőben találkozva kézenfogva repülnek messze, távol mindentől, hol csak ők ketten lesznek senki más, s hol nem szenvednek testvéreik állandó szúrkálódásaitól.
Mindent pontosan megbeszéltek, mikor s hogyan.
Közeledett a pillanat… Ám Bordócska már nagyon türelmetlen volt, elviselhetetlenül vágyta szerelme közelségét, s egy hajszállal korábban engedte el anyja ágkarját, hogy meglepje kedvesét, s arcán huncut mosollyal szállt alá.
Ekkor azonban hatalmas vihar kerekedett, villámok cikáztak az égen, s ökölnyi vízcseppek zúdultak alá a mind feketébb égből.
Szivárvány hatalmasat kiáltott, s barátja már vitte is üzenetét:
-Még neeee!
Mikor Szélapa visszatért és megtudta, hogy Bordócska elveszett, a szíve hasadt meg. Kétségbeesetten kiáltotta kedves gyermeke nevét, szeme kutatta mindenfelé, ám többé nem hallott róla.
S az idő lassú folyama telt, megállíthatatlanul folydogát tovább…
Attól a naptól kezdve mindig esett az eső, a a Szivárvány testén végig gördülő cseppek könnyként tetszettek.
Testvérei sorban hullottak el mellőle az idő karmaitól, míg csak ő sárgult aszott testtel Faanya görbe karjain.
Egyszercsak Szivárvány így kiáltott:
-Szélapa! Szakíts le engem és repíts innen messzire a végtelenbe, hogy senki ne lásson többé!
És Szélapa könnyezve felkarolta Szivárvány halott testét, s szárnyalt vele messze, nagyon messze.
Végül hatalmas sóhajjal elengedte… Szivárvány csendben lebegett a föld felé, ott lefeküdt egy tisztáson, hol egy bordó levélke széppé aszott… arca mellett aludta örök álmát.