2011. május 31., kedd

Blablabla..

Valami érdekel egy ideig most itt : http://netty-stormie.blogspot.com/
Na pacsi<3 ^_^

2011. május 18., szerda

nyam*_*"

"A halál elkerülhetetlen ígérete már születésünkkor megpecsételi mindannyiunk sorsát. De mielőtt ez az ígéret betartatik, mind azt reméljük, hogy történik velünk valami. Legyen az gyönyör teli szerelem vagy békés családi élet, esetleg gyötrelmes veszteség, mind arra vágyunk, hogy megtapasztalhassunk valamit, ami értelmet ad életünknek. De a szomorú valóság az, hogy nem minden élet nyer értelmet. Egyesek a számukra ezen a bolygón kimért időt a partvonalon ücsörögve töltik, arra várván, hogy történik velük valami, míg késő nem lesz."


Sziasztok!Gondolom észre vettétek , hogy ritkán írok ,de nem igazán izgat egyenlőre :"D Kell valami facebook-on elértek ... Amúgy happy vagyok jól érzem magam és minden jó ahogy van:3
Lesz egy új blogom is amit St♥rmie-val fogok szerkeszteni. Ott majd több dolgot megtudhattok:)
Ennyi Voltam HelloSzia


2011. május 17., kedd

What you feel only matters to you. It's what you do to the people you say you love, that's the only thing that counts..


~ Amit érzel, az csak neked fontos. De az, amit teszel azokkal az emberekkel, akiket szeretsz-ez az egyetlen dolog, ami számít..

2011. május 6., péntek

Sablonok


Évek óta ugyanazt játssza a fekete és a fehér
Győztes sosincs, a közöny mindenkit elér
Fakó szemek, üres száj, emberi fák és lombok
Szürke leszek én is, így minden gondot megoldok.

Vagy maradok színes, tarka, megfejthetetlen,
és túl emelkedek a többi szürke emberen.
Ez a két út áll előttem.
Mit tegyek?
Legyek szürke?, és harcoljak magammal,
Vagy legyek színes?, és harcoljak másokkal.

Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy

Az embereknek meg kell érteniük, hogy senki sem játszik cinkelt
lapokkal, egyszer nyerünk, másszor veszítünk. Ne várd, hogy visszakapj
valamit, ne várd, hogy észrevegyék az erőfeszítéseidet, hogy
felfedezzék a tehetségedet, hogy megértsék a szerelmedet. Minden egyes
ciklust le kell zárni. Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz
tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem
része az életednek. Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a
házad, rázd ki a porrongyot. Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél
az, aki vagy.



Olyan nagyképűen, magabiztosan szoktunk ítélni! Megvan a véleményünk:
ez ilyen, az olyan. Pedig dehogy tudjuk, milyen a másik ember! Egy
másik életből csak a felszínt látjuk, a jéghegy csúcsát. De hogy mi is
történt egy másik ember életében a születésétől kezdve mostanáig, hogy
mitől lett ilyenné, milyen terheket hordoz, mennyi érték és szépség
van benne, csak talán nem volt, aki előcsalogassa, észrevegye -
sokszor alig-alig sejtjük!



Mind azt hisszük, nagyok leszünk, és kicsit csalódunk, ha reményeink
nem valósulnak meg. De néha a reményeink alaptalanok. Néha amire
számítunk, könnyen elhalványul amellett, ami váratlanul ér.
Miért
ragaszkodunk a reményeinkhez? Mert amire számítunk, az tartja bennünk
a lelket. A reményeink tartanak talpon.
Amire számítunk, az csak a
kezdet. Amire nem számítunk, attól változik meg minden.