Sajnálom hogy mostanába nincs időm írni :/

"Megtanultam, hogy az elköszönések mindig fájnak, az emlékek -jók vagy rosszak- mindig könnyeket csalnak a szemembe.. és hogy néha a szavak nem helyettesíthetik az érzelmeket."








Elöször is mint mindig az új hajjammal kezdeném :) :P












































































Na most elmondom a kifogásom miért nem tudtam írni :P:) Szóval azért nem irtam elöszőr mert lusta voltam és amikor már pont írni akartam volna akkor rossz kislány voltam és megvonták tőlem a gépet XP Ezért 2 hétig megint nem tudtam a blogom szerkeszteni. De mostmár probálok minél sűrűben írni,ahogy az időmbe ez belefér.MIvel itt a suli és tanulnom kell ez megint háttérbe fog szorulni de majd igyekszem megoldani a heti 1 bejegyzést minimum ^^:)




Na kicsit írok az új suliról osztályról stb...
Az új osztályom nagyon jó...pedig nagyon féltem hogy teli lesznek nyomi emberkékkel...de olyanból csak 1-2 van :P
Már az elsőnap megvoltak azok az emberek akiket szimpatikusnak találtam ... szinte minden órán bekellet mutatkoznunk ^-^ Én előadtam magam persze...bemutatkozásom eggyik órán amikor én voltam az első bemutatkozó" Dóczi Anettnak hívnak ...jobban szeretem a Nettyt...jah és őő...ha nagy leszek szivárvány leszek :3" :) Tanár kicsit meglepödött ...a többiek meg nevettekXD
Elég nehéz ez az évfolyam mert egész nap szinte csak angolunk van ...bár 0. évfolyam szóval nem csoda..:DMaga a suli az nagyon laza *-* Azt csinálunk szinte amit csak akarunk :Đ Nagyon sok embert megismertem már a suliban ...bár volt akit ismertem már de csak névről NA de egyenlőre suliból ennyi elég :)



Azon gondolkodtam(igen gondolkodtam..XP) , hogy a blogban még nem osztottam meg veletek úgy az érzéseim ,hogy azt saját szavaimmal és érzéseimmel mesélném ell nektek ezért elhatároztam ,hogyha valami számomra fontos dolog történik azt leírom nektek .Vagy ha nem is azt ami történt akkor azt amit akkor érzek ^^
Mostanában elég sokat idegeskedek ami nincs jó hatással rám :/ Bár nem látszik kívülről .Az idegeskedésem oka nem publikus , de higgyétek ell van rá okom :s Néha úgy érzem ha nem csinálok valamit ami lekött felrobbanok ...már alig várom hogy minden végleg eldöljön akárhogy is lesz . Az idegeskedés néha átmegy nállam szomoruságba..vagy is ..inkább..a szomorúság idegeskedésbe.:/ Szerencsére sokan állnak melettem ha gondom van ...de néha még sem érzem elégnek ...mert akivel ezt is megtutam osztani 2 ember volt. Akik teljesen megértettek de ők nem tuttak evvel mit kezdeni :/ Mert ez nem oylan dolog amiben ők tudtak volna nekem segiteni. Állandóan csak az jár az eszemben hogy mi lesz...jól döntött-e...milenne ha nem kéne így lennie:( NA de nem terhellek evvel titeket :) KÖszi ha olvastad ^^ köszi (L)